Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltje, Mezei János lett a polgármester. Weil Gyula, az RMDSZ jelöltje elfogadja az eredményt, és gratulál az új polgármesternek. Weil Gyula most újra a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatói munkakörét látja el. A gyergyói medencében MPP-jelölt csak Gyergyóújfaluban győzött, Ditróban, Gyergyóremetén, Gyergyócsomafalván és Gyergyószárhegyen az RMDSZ adja a polgármestert. A helyhatósági választásokon Hargita megyében két városban volt második forduló. Parajdon Bokor Sándor – volt RMDSZ-es polgármester – független jelöltként nyerte el újra a polgármesteri széket, míg Szentegyházán Burus Ella Mária, az RMDSZ jelöltje. Tusnádfürdőn Albert Tibor MPP-s jelölt lett a polgármester, Balánbányán Meres Mihai független, Csíkpálfalván Ferencz Csaba független jelölt kapta a szavazatok többségét. /Barabás Márti, Bágyi Bencze Jakab: Gyergyószentmiklós „polgári” város lett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2008. június 17.
Összesen 16 Hargita megyei településen rendezték meg a helyhatósági választások második fordulóját. A független jelöltek szerezték meg a legtöbb polgármesteri tisztséget, szám szerint hatot. A Magyar Polgári Párt Gyergyószentmiklóson /Mezei János/, Tusnádfürdőn /Albert Tibor/ és Gyergyóújfaluban /Egyed József/ nyert. Az RMDSZ-nek a szentegyházi polgármesteri tisztséget sikerült elnyernie /Burus Mária Ella/ és Kányád községben /György Sándor/. /Hat független nyert a második fordulóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 17./
2008. július 23.
Hónapok óta egyetlen erdészeti hivatal sem vállalja a mintegy háromezer hektárnyi szentegyházi erdő őrzését, mivel a fatolvajok fenyegetései miatt több esetben is veszélybe kerültek saját – például a Homoródi Erdészeti Hivatal – erdészei. Szentegyházán naponta újabb történetekkel bővül a törvénytelen favágók és a vagyonukat őrizni próbáló helybéliek folyamatos összetűzése. A kisvárosban például sokan látták azt az esetet, amikor néhány fiatal traktorral húzatta a frissen levágott farönköket, a helyi rendőrség viszont semmit sem tett ez ügyben. A „nagyüzemi" szentegyházi erdőlopás kezdete az 1995-ös széldöntésig vezethető vissza. /Kozán István: Megoldást javasol az alprefektus. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./
2008. augusztus 12.
Hargita megyében ősztől több oktatási egység keretében is indul kétéves posztliceális képzés: a csíkszeredai Kós Károly Iskolaközpontban két szakon – műszaki rajzolói és topográfus technikusi szakokon, a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Kollégiumban gazdasági (vagyonkezelési asszisztens) szakon, a csíkszeredai Kájoni János Iskolaközpontban kereskedelmi koordinátor technikusi képzés indul, a csíkszeredai Venczel József Iskolaközpontban faipari dizájnereket képeznek ki, a Kájoni János Iskolaközpontban turisztikai szakon, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceumban egészségügyi asszisztenseket képeznek. A felsoroltak magyar nyelvűek, nappali tagozaton, a szentegyházi Gábor Áron Iskolaközpontban esti számítógép-programozó szakon. A megyében indulnak román nyelvű képzések is. /Posztliceális iskolák. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 12./
2008. szeptember 22.
Szeptember 19-én a hideg ellenére a hagyományőrzés jegyében ünnepeltek a marossárpatakiak. A főszerep ismét a huszároknak jutott, akik Miholcsa József őrnaggyal, szobrászművésszel az élen már évek óta a község egyik büszkeségévé váltak. Huszárokkal népesült be a pálya, a huszárok lovasbemutatókkal, huszárnótákkal és verbunkkal örvendeztették meg a közönséget. Huszárbálokat már évek óta szerveznek Marossárpatakon, azonban huszárfesztiválra most került először sor. Miholcsa József, a sárpataki Mátyás huszárezred vezetője elmondta, a meghívásnak több huszárcsapat is eleget tett, így gyergyószentmiklósi, szentegyházi, kápolnásfalui, udvarhelyi, szovátai és torboszlói csapatok is ellátogattak Sárpatakra. A kultúrotthonban Sajgó Ilona textilművész hagyományőrző munkáiból álló kiállítást nyitották meg. Délután a huszárfelvonulást követően a vajdaszentiványi, gernyeszegi, holtmarosi és marossárpataki néptánccsoportok léptek színpadra, majd felavatták Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem mellszobrát, Miholcsa József szobrászművész alkotását. A kultúrotthonnal szembeni "szoborpark" újabb alkotással gazdagodott. Az a cél, hogy mindegyik erdélyi fejedelem szobrát felállítsák a faluban, jelezte Berekméri Edmond szervező. /Menyhárt Borbála: Mert a huszár a nyeregbe… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
2008. október 4.
Ifjú Haáz Sándor zenetanár, a Szentegyházi Gyermek Filharmónia megalapítója és vezetője hosszú munkássága alatt világsikert aratott. Családi örökséget hordoz a zenetanár. Ifjú Haáz Sándor nagyapja, Haáz Rezső székelyudvarhelyi tanár a Néprajzi Múzeum alapítója. Gyűjtéséből könyveket adott ki. Édesapja, Haáz Sándort az 1955-ben megalakuló Székely Népi Együttes vezetője volt. Ifjú Haáz Sándor a kolozsvári zenekonzervatóriumot végezte kitűnően, majd kihelyezték Szentegyházára, ahol azóta is tevékenykedik. Kiválogatta a jó hangú tanulókat, és kórust alakított. Utána hangszereket vásároltatott az iskolával, és ajándékba is kapott. A székely ruhát kötelező viseletnek tette az énekkarban. Szentegyháza legnagyobb ünnepe, ha a ,,filisek” szerepelnek. Erdélyt többször, Magyarországot is néhányszor bejárták műsoraikkal. Ellátogattak Törökországba is. Ifjú Haáz Sándor az erdélyi kultúra egyik megőrzője, megtartója. /Horváth Arany: Az erdélyi kultúra őrizője – Haáz Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./
2008. október 6.
Igazi népünnepély volt Szentegyházán: százat meghaladó lovashuszár és több mint kéttucat szekér – mindegyiken legalább nyolc személy – vett részt a III. Őszi Hadjáraton. A két évvel ezelőtti kezdeményezés a Kis-Homoród mente talán legnagyobb eseményévé nőtte ki magát. Az októberi hősök tiszteletére rendezett eseménysor október 4-én a Gyermekfilharmónia és a helyi huszárok közös hangversenyével kezdődött. – A határon túli huszáregyesületek közül Budapestről, Pécsről, Tápióbicskéről, Nagykátáról, Szarvasról és Hódmezővásárhelyről érkeztek, a környékről pedig a kápolnásiak, a csíkszeredaiak, a székelyudvarhelyiek, a szovátaiak, a gyergyószentmiklósiak, a sárpatakiak és a szentjobbiak is jelen voltak – sorolta Mihály József kapitány, a huszonkét tagú szentegyházi bandérium vezetője. Idén is Szentegyházáról indult a lovas- és szekeresoszlop, végigvonultak Lövétén és Almáson, ahol tízórai szünetet tartottak, majd visszafordultak. Két évvel ezelőtt a most vendégül látott egyleteknek fele sem létezett, az akkor még csak civilben érkező személyek mára egyletekbe szerveződtek és huszárruhákat varrattak. /Évről évre nő a rendezvény népszerűsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./
2008. november 4.
Civilek Székelyföldön című interjúkötetét mutatta be Baróton Daczó Katalin csíkszeredai újságíró. A könyvben szó esik a civil szervezetek mai gondjairól, illetve az önkormányzatokkal való kapcsolattartásról is. 1989-et követően elszaporodtak az egyesületek és alapítványok, jó néhány közösségét segítette. Ismert Kató Béla tevékenysége, vagy Gergely István plébánosé, aki létrehozta a Csibész Alapítványt. A Keresztyén Diakónia Alapítvány által működtetett házi beteggondozást annyira befogadta a közösség, hogy már megszokott, általános állami szolgáltatásnak gondolják. Vagy ott van Haáz Sándor, aki a Gyermekfilharmóniával Szentegyházát tette Európa-szerte ismerté. Ma már egy falunap sem képzelhető el anélkül, hogy legalább egy kulturális, ifjúsági, sport- vagy hagyományőrző egyesület ne venne részt az előkészítő munkában. Negatívum azonban, hogy inkább számtalan kis egyesületet hoznak létre, mintsem egyesítenék erejüket. A kizárólag anyaországi alapítványok pénzéből élők most tanácstalanul állnak, s jóformán megszüntették tevékenységüket. /Hecser László: Civilek Székelyföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./
2008. november 19.
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a homoródkarácsonyfalvi Dungó Egyesület szervezésében november 22-én tartják az udvarhelyszéki műkedvelő színjátszók találkozóját. Az ekhós szekér nyomában egykori fesztivál felújításaként a szentegyházi Gábor Áron Művelődési Ház és a Tanulók Klubja, a rugonfalviak, siménfalviak, lövéteiek, farkaslakiak és a házigazda homoródkarácsonyfalviak felnőtt színjátszói Homoródkarácsonyfalván lépnek fel. /Újból az ekhós szekér nyomában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./
2008. november 19.
Horváth Arany november elején Halálmadár szállott a kútgémre (Glória Könyvkiadó, 2008) című könyvét hozta el Szentegyházára, legújabb könyvéről és ennek kapcsán sok más témáról beszélt. A Gyergyóditróban élő Márika néni, a címadó írás főszereplője igaz történeteket mesélt el. A cikkíró emlékszik azokra az időkre, amikor Kolozsváron egy színházi találkozás, egy Kós Károly születésnapi est, egy Sütő–Harag-bemutató össznemzeti felvonulás volt. A mindenhonnan összegyűlt magyarok egyetlen lakásban találkozhattak: Horváth Aranyéban. Király Károly abban a lakásban adta át első, a külföldnek szóló vádiratát Czine Mihálynak. – Horváth Arany kutatja a maguk posztján prófétai helytállású embereket. /Szabó Klára, Szentegyháza: Horváth Arany Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./
2009. január 10.
Németh Júlia műkritikus több évtizede figyelemmel kíséri a Kolozs megyei tárlatokat. Az éves termést bemutató mostani minden eddigit felülmúl, bizonyítva: Kolozsvár megtartotta nagy mestereinek köszönhető hírnevét, művészeti központ jellegét. A Szentegyház utcai galéria elvesztésével néhány művész, többek között Feszt László munkái idén hiányoznak. A tárlaton látható többek között Gally Katalinnak a kultikus népi faragóművészetből ihletődött munkája, Tosa Szilágyi Katalin látványos kompozíciója, Kováts Ildikó angyala, Kocsis Edit és Lini Enikő festménye, ifj. Starmüller Géza modern Piramisa. Felházi Ágnes Szubjektív táj című festménye egyfajta vallomás is. Sipos László kakasa különleges alkotás, a művész számtalan variációban megfestett szárnyasáról van szó. Szarkasztikusabb hangvétel jellemzi Kőmíves Andor alkotását, Gedeon Zoltán hangulatainak világával lep meg, Nagy Endre míves színvilágával. Ugyanígy színgazdag Dobribán Emil, Tompos Opra Ágota és Lukács Éva. A szobrász Kolozsi Tibor minden évre tartogat egy-egy meglepetést, Visszhang című bronzszobra ezt igazolja. Lőrincz Lehel szintén bronzba fogalmazza művészi elképzeléseit. Különleges hangvételű munka Gergely Zoltán Királyfeje. A grafika, kerámia és textil részleg hasonlóképpen gazdag, így Soó Zöld Margit munkája, Horváth Gyöngyvér a kollográfia műfajában csillogtatta meg tehetségét, míg Székely Géza rézkarcban jeleskedett. Táj a tájban megoldással készült Bordy Margit újszerű táj-képe, a szokásosan biztos teljesítményt nyújtotta Valovits László. Száz művész száznyolcvan alkotása tekinthető meg a hagyományos seregszemlén. /Németh Júlia: Képzőművészeti szalon a minőség jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2009. április 2.
A helyi és megyei önkormányzatok egyelőre semmilyen értesítést nem kaptak arra vonatkozóan, hogy a Boc-kormány hogyan is képzelte el az egészségügyi decentralizációt, illetve ez milyen pénzből valósulna meg. Dan Nica miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter március 18-án jelentette be: két héten belül az önkormányzatok fennhatósága alá kerülnek a kórházak. „Jónak találom a kormány intézkedését, mert a decentralizációt és ezáltal a helyi autonómiát szolgálja, viszont a rendelet a jelenlegi formájában nem jó” – fejtette ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A kormánynak ugyanis a finanszírozási kerettel együtt kellene átadnia az egészségügyi intézményeket. Borboly szerint a csíkszeredai sürgősségi kórház, illetve ennek Szentegyházára és Gyimesközéplokra kihelyezett alegységei, valamint a gyergyótölgyesi pszichiátriai intézet kerülne a Hargita Megyei Tanács fennhatósága alá. Gyergyószentmiklóson a városi kórház kerülne önkormányzati hatáskörbe. Egy-két hónapon belül feléleszthetné kórház-egyesítési projektjét a nagyváradi önkormányzat, ha a város kórházai teljes egészében a fennhatóságuk alá kerülnek – közölte Biró Rozália alpolgármester. A városvezetés négy kórházat vonna össze. /Csak ígéret a decentralizáció? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./
2009. április 9.
A szentegyházi erdőtulajdonosok elkeseredetten mutatták a derékig érő csutakokat, a szerteszét hagyott fahegyeket, a derékba vágott szálfák maradékait. A tolvajoknak csak a fa „ereje” kellett, csak a legértékesebb részét vitték el. Ez történik szinte minden éjjel. Legkevesebb 30-40 köbméter fa tűnik el egy-egy ilyen akció során – panaszkodtak a kárvallottak. Ez a rész illegális fakitermelési „forró pont” – ahogyan a megyei csendőrparancsnok jellemezte Szentegyházát, a falopás megállítása máig sem sikerült. Az erdőtulajdonosok az összes elképzelhető hivatalt felékeresték. Aki megpróbálta maga megvédeni erdejét, alaposan helybenhagyták. Gyúlt már fel a településen bosszúból szénakazal, gazdasági épület, a szóbeli fenyegetések pedig mindennaposak. /Hompoth Loránd: Erdőtulajdonosok kutyaszorítóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./
2009. április 28.
Történelmi, néprajzi és irodalmi tárgyú könyveket népszerűsítettek nemrégiben Marosvásárhelyen, a Mentor Kiadónál megjelent új könyveket. Az Erdélyi ritkaságok című sorozat harmadik köteteként jelent meg Bölöni Farkas Sándor Utazás Nyugat-Európában című tanulmánya és naplótöredéke. A Mentor Lámpások voltunk című kötetében Ozsváth Imola tizenöt udvarhelyszéki pedagógus élettörténetét feldolgozó doktori disszertációjából készült könyvből a néhai Bálint Dezső, Kovács Piroska és Balázsi Dénes pedagógusok életútját ismerheti meg az olvasó. Ozsváth Imola a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanára. Kovács Piroska nyugdíjas pedagógus harmincnyolc éven át Szentegyházán, Fenyéden, majd szülőfalujában, Máréfalván oktatott, tíz évvel ezelőtt látott napvilágot kötete a híres máréfalvi székely kapukról. A mostani könyvbemutatón egy olyan CD-t is ismertetett, amely 49 faluból 240 régi kaput mutat be. Balázsi Dénes nyugalmazott tanár kötelességének érezte, hogy a világ elé tárja tanulságos életét. A kommunista rezsim idején meghurcolták. Megírta Székelyszentlélek monográfiáját, jelenleg az önéletrajzán dolgozik. A Mentor Kiadó és a marosvásárhelyi Súrlott Grádics Irodalmi Kör közösen mutatta be a Festett az arcom nékem is... című kötetet, amely különböző művelődéstörténeti korszakok fényében beszél az iróniáról. /Mentor-újdonságok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./
2009. május 12.
Április 4-én tartották az erdélyi elődöntőt Erdőszentgyörgyön, tizenketten jutottak ki a Veresegyházán immár 19. alkalommal szervezett vers- és prózamondó versenyre, amely Csoóri Sándor emlékezetes versének metaforáját kölcsönözte címéül: Anyám fekete rózsa. Május első három napján zajlott a döntő, fővédnökei Markó Béla és Hiller István voltak. A versünnepet dr. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke nyitotta meg, majd Markó Béla lírai esszéjét olvasta fel. A gálán felléptek a legjobbnak bizonyult versmondók, köztük néhányan Erdélyből is: Ambrus Mónika Szentegyházáról, a harmadik díjas Madaras Beáta Szovátáról, a különdíjat nyert Győri Réka Székelykeresztúrról (mindhárman ifjúsági kategóriában szerepeltek), valamint a szépkorúak között idén is első díjas Rüsz Károly Kiskendről. Karcsi bácsi visszatérő vendége a veresegyházi vetélkedőknek: ez idáig négyszer érdemelte a legjobbnak járó elismerést korcsoportjában. /Bölöni Domokos: A versmondó vetélkedők kiskendi bajnoka. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./
2009. július 4.
A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik oldalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. A kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A népfőiskola intézményesülése a XX. század harmincas éveire tehető. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok pedig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindította a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. A második világégés után az EMKE 1946-ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézmények azonban 1947–1948-ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszűntek. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke elmondta, hogy a felnőttképzésbe 1982-ben kapcsolódott be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vette át, aztán 1993-tól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathatta ezt a munkát. Az EMKE-n belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., így jött létre 1994-ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. Dáné Tibor Kálmán úgy látja, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzés mint oktatási forma. Régebben kétéves rendszerességgel szerveztek népfőiskolai tábort Szovátán, majd Szentegyházán. Foglalkoztak pályázatíró, közösségszervező, -építő tréningek megszervezésével, nyelvoktatással is. Az elmúlt húsz évben szép számban jöttek létre magyar házak Erdélyben. Ilyen többek között Kolozsváron a Szabédi-ház, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Heltai Alapítvány mint kulturális központ, a Pro Iuventute, a Kriza János Néprajzi Társaság székháza vagy Válaszúton a Kallós Alapítvány épülete, azután Szamosújváron a Téka háza, Nagybányán a Teleki Ház, magyar házak Désen, Besztercén, Nagyenyeden, Zilahon, Szilágysomlyón, Medgyesen, Csernakeresztúron stb. Az EMKE és a Népfőiskola egy hálózatot kíván kialakítani a magyar házak között. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szakmai hozzájárulásával már elindítottak – egyelőre még csak tíz magyar házzal – egy szakmai programot, ezt szeretnék az elkövetkezőkben kibővíteni. /Ferencz Zsolt: Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a felnőttképzés lehetőségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2009. július 6.
„Még soha ennyien” – mondták a legidősebbek is július 4-én, az Ezer Székely Leány Napján. Jóval a nevében is jelzett ezer fölött volt a székely ruhások száma. Megmaradt az ünnep eseményei egyik tartópillérének az ünnepi szentmise. Miután a hagyományőrző tánccsoportok felvonultak Csíkszereda utcáin, és a Szabadság téren megtartották ünnepre hívó közös táncukat, a kegytemplomba igyekeztek. A „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” jelmondat sem véletlenül említi első helyen a hitben való megerősödés fontosságát. Ahogyan 1931-ben Csipak Lajos megkérdezte az ünnepre érkezetteket, hisztek-e abban, hogy itt száz év múlva is magyarok lesznek, és hogy ez a hely száz év múlva is a székelyeké lesz, úgy tette fel ezt a kérdést Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is 2009 Ezer Székely Leány Napján. Az erőteljes „hisszük” és az „igen” válaszok ezúttal is elhangzottak. Ezt a napot 1931-ben Domokos Pál Péterrel az élen éppen a számbavételezés jegyében indították útjára. A faragott esketési székpárt Szentegyháza érdemelte ki. A Haáz Sándor vezetésével érkezett gyermekkórussal együtt nyolcvannál is többen érkeztek népviseletben az ünnepre. Imával, tánccal, játékkal telt az idei Ezer Székely Leány Napja is. /Antal Ildikó: Égi lajtorja a népviselet ünnepén. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Először 1931-ben Domokos Pál Péter néprajzkutató kezdeményezésére megszervezték az idegenbe szakadt székely leányok népviselet-, nyelv- és hagyományápoló seregszemléjét. A kommunista rezsim tiltotta ezt az ünnepet, 1990-ben azonban sikerült újjáéleszteni a hagyományt, azóta minden évben megszervezik. A szervezők idén ünnepi kiadványban emlékeztek meg a korábbi esztendők rendezvényeiről. /Székely leányok napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./
2009. július 27.
Fűrészporhalmok, háztartási hulladék, építkezési törmelék több kilométeren az út mellett, valamint illegálisan felépített lakóházak Szentegyháza egykori közbirtokossági legelőjén – ez a látvány fogadta a helyszíni ellenőrzésre kiszálló környezetőröket. Annak ellenére, hogy a szentegyházi helyi tanács bezárta a városi hulladéktározót, valamint szerződést kötött a szemétszállításról, a lakosok egy része továbbra is a település szélén, az egykori községi legelőn szabadul meg a szeméttől. Az illegális szemetelők módszere egyszerű: egy óvatlan pillanatban kiosonnak egy szekérderék szeméttel, és mint aki jól végezte dolgát, az út mentén leürítik. Nem titok, hogy Szentegyháza az erdészeti kihágások egyik „forró pontja” Hargita megyében, ebből adódóan a törvénytelen hulladéktelep főszereplője a fűrészpor és egyéb fatelepi hulladék. – Rendszeresen takarítottunk a kérdéses zónában, ennek ellenére a szeméttelep folyamatosan újjászületik, panaszkodott Burus Mária Ella, a település polgármester asszonya. Ez a városszeglet az, amelynek lakosai – túlnyomó többségükben romák – kezelhetetlenek. Házaik kivétel nélkül közterületre épültek, mindenféle engedély nélkül. – Amikor kimentek, számon kérni a „tulajdonosokat”, azok fejszével fenyegették meg őket. Utat kellene javítani-építeni, a városka ivóvizét biztosító medencét kellene felújítani, lenne tennivaló, de nincs hozzá pénz. Szentegyházán feszült a helyzet a romák, valamint a magyar és román lakosok között, ennek egyik oka éppen a romák szemetelése, amelyet közpénzen kell eltakarítani. /Hompoth Loránd: Az erdő fogy, a szemét szaporodik. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27./
2009. augusztus 6.
A szentegyházi erdőtulajdonosok egy csoportja a prefektúrát okolja a birtokviszonyok körüli káosz felszámolásának késleltetéséért, amely miatt elképesztő méreteket öltött a falopás a kisváros környékén. Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa mindezt cáfolja. Valamennyi szentegyházi tulajdonosi társulás tagjai közös folyamodványt nyújtottak be a Hargita megyei prefektusi hivatalhoz, kérvényezve a birtoklevelek kiigazítását, pontosítását. A beadványra küldött válaszlevélben a prefektusi hivatal arról tájékoztatta a szentegyházi önkormányzatot, hogy nem tehetnek eleget a kérésnek, mert a „birtoklevelek kibocsátása megfelelt a törvényes keretnek”, így azok kijavítása „nem indokolt”. /Hompoth Loránd: Ki állíthatja meg a falopást? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./
2009. augusztus 20.
A szentegyházi illegális fakitermelés tovább terjed, a tolvajok már a felcsíki közbirtokosságok erdeiben garázdálkodnak. A Hargita Népe több cikket írt erről, többen megkeresték a szerkesztőséget, kiegészítve a témát. A felcsíki elöljárók kifogásolták, hogy mindenki „szentegyházi jelenségként” beszél a témáról, holott már régen túlnőtt Szentegyháza határain az ügy. A rákosi Pogányvár Közbirtokosság elnöke, Sárosi Béla erdész arra lett figyelmes, hogy az erdei út kátyúiba általa elrejtett „traktorcsapdákat” gondos kezek eltüntették. Ebből következtetett, hogy éjszaka komoly csapat készül az erdőbe lopni. Gyanújáról értesítette a közbirtokossági vezetőket és a rendőrséget. A rendőrök lesben álltak, de elkövették azt a hibát, hogy a rendőrautót megtankolták a szentegyházi kútnál, ez bizonyára feltűnhetett a tolvajok embereinek, akik értesíthették az erdőben munkálkodó társaikat. Néhány évvel ezelőtt a téli ünnepek körül 16 hektár erdő tűnt el egyszerre. Ez több vagon fűrészárut jelent, mégsem csíptek el a hatóságok egy szál deszkát sem. A madéfalvi és a csíkcsicsói közbirtokosságok mindezt megerősítették. /Hompoth Loránd: Éjszakai üldözés, a hegyen át. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./
2009. szeptember 8.
Marosvásárhelyen nagyon sokan kíváncsiak voltak a Maros Művészegyüttes új székházában 27. alkalommal megrendezett néptánctalálkozóra. A hagyományos betlehemes játék pásztorok örömtáncával kapcsolatosan elmondták, Szentegyházán karácsonyban még élő szokás a betlehemezés, ebből készült a hagyományőrző tánccsoport egyórás műsora. A szentegyháziak csoportjában csak férfiak táncoltak, a magyarósiak párosan léptek színpadra. „Nemhiába, a fesztivál neve is ez, az öregek, vagyis az ősök tánca, mert azt adjuk elő, amit az öregektől tanultunk” – magyarázta a Soó házaspár. /Antal Erika: Táncban őrzött hagyaték. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
2009. október 1.
Garzonokat vagy kétszobás lakásokat bérelne a saját otthonnal nem rendelkező rendőrök számára a Hargita megyei rendőrség, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Tusnádfürdőn, Balánbányán, Székelykeresztúron, Maroshévízen és Szentegyházán biztosítana szolgálati lakást a többnyire a Kárpátokon túli régiókból érkezett alkalmazottainak. Az intézmény saját honlapján és a helyi lapokban kért árajánlatot a bútorozott vagy bútorozatlan lakásokra. A nyár folyamán a Kovászna megyei csendőrség is bejelentette, szolgálati lakást biztosít a nem helybéli alkalmazottak számára. Felkérték Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, ajánljon megvásárolható lakást számukra, az elöljáró azonban azt tanácsolta, alkalmazzanak helybélieket csendőrnek. /Lakást bérelnek a rendőröknek Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./
2009. október 5.
Évente egyre több huszárcsapat vesz részt a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület által elgondolt rendezvényen, az Őszi Hadjáraton. Az elmúlt hét végi, immáron negyedik hadjárat látogatottsági rekordot döntött. Az 1848–49-es szabadságharc és a tizenhárom aradi vértanú tiszteletére rendezett Őszi Hadjárat október 2-án hagyományosan a Szentegyházi Gyermekfilharmónia és a helyi huszárok közös hangversenyével kezdődött. Másnap a nyolcvanhét lovas huszár és a mintegy harminc szekeret számláló konvoj az elmúlt évekhez képest rövidebb távot tett meg. „Meg kell említenünk azt a Vargyas-lázán felavatott emlékművet, amely a néhai Nagy-Magyarország határát jelképezi” – mondta Mihály József kapitány, a huszonnégy tagúra bővült szentegyházi bandérium vezetője, aki úgy tudja, további kilencvenkilenc ilyen kisméretű domborművet fognak felállítani a Kárpát-medence különböző pontjain. A szelterszi gyakorlótéren október 4-én tizenöt csapat nevezett be a főzésre. Az idei hadjáraton a szentegyházi huszárok mellett jelen voltak Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Tusnád, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kápolnásfalu, Szentjobb, Sárpatak, Szováta, Budapest, Pécs, Tápióbicske és Budakeszi huszárai. /Kozán István: Őszi Hadjárat Szentegyházán. „Felébreszteni a magyarságtudatot, ez a cél”. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./
2009. december 24.
Tízéves álma teljesült a szentegyházi György Attilának, a helyi Szent Gellért Alapítvány ügyvezetőjének azzal, hogy élő Betlehemet alakíthatott ki a szentegyházasfalvi római katolikus templom előtti téren. Már megtartották a főpróbát, és a tervek szerint december 24-én az éjféli szentmise, valamint a másnapi ünnepi misék előtt és alatt működne a Betlehem. /Kozán István: Élő Betlehem Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./
2009. december 30.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök szerint a Hargita megyei önkormányzat jelentős eredményekről tud beszámolni, bár sajnálja, hogy ezeket a megvalósításokat nem minden székelyföldi politikus ismeri el. 2009-ben főként az infrastruktúra fejlesztésére – út- és vízhálózatok korszerűsítésére – összpontosítottak, jövőre többek között az egészségügyi és oktatási intézmények felújítását, a termelői szövetkezetek munkájának támogatását, a sajátos székely termékek értékesítését támogatnák. 209-ben a legnagyobb beruházás a 132-es úton történt, amely Szentegyházától Brassó megye felé vezet. Az országban ez az első út, amelynek felújítását sikerült elkezdeni a Regionális Operatív Program keretében elnyert pályázat révén. Sikeres volt a Hargita megyei hegyimentő-szolgálat korszerűsítésére benyújtott Salvamont-projekt, támogatást kapott az a Team-program is, amelynek révén a közigazgatásban dolgozó megyei és helyi tanácsi alkalmazottak kapnak továbbképzést. Tovább dolgoznak azért, hogy a parajdi sóbánya a megye ügykezelésébe kerüljön. Borboly az RMDSZ kormányzati szerepvállalásától azt várja, hogy újabb lehetőségeket teremtsen az erdélyi magyarság hosszú távú önrendelkezési célja teljesüléséhez. „Nem több pénzt kérünk, hanem önrendelkezési jogokat” – hangsúlyozta. /Forró Gyöngyvér: Borboly Csaba: önrendelkezési jogokat kérünk. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./
